Sokan használják, még többen félnek tőle. Tudni mindenképpen érdemes róluk: lássuk a csúszóstop és a nullába húzás funkció működési elvét és tulajdonságait!

Alapok: stoploss és takeprofit

A stratégiák robottá alakítása során a kereskedő gyakran szembesül a problémával: milyen egyszerű (elemi) kilépési mechanizmusok közül választhatok?

Természetesen itt nem a bonyolultnál bonyolultabb piaci zárásokra gondolok, hanem a bróker által biztosított lehetőségekre.

A két fő lehetőség ugyebár a stop loss, illetve a take profit. Kezdők sokszor szokták úgy összefoglalni a két fogalmat, hogy „a stop loss-szal vesztünk, a take profit-tal meg nyerünk”. Később egyértelművé válik, hogy a dolog nem ennyire egyértelmű: hiszen stop loss-szal is lehet pozitív profitunk, míg take profittal is lehet negatív végeredményünk.

Talán a legegyszerűbben úgy lehet összefoglalni a két fogalom közötti lényeget, hogy az irányok alapján definiáljuk őket. Alapvetően BUY pozícióknál ugyanis a take profit csak az aktuális ár fölé, stop loss pedig alá helyezhető – SELL pozícióknál meg pont fordítva. Ennyi az egész. Aztán hogy a pozíciónk nyitóára ehhez képest hol helyezkedik el, az már teljesen más kérdés (nyilván a nyitás pillanatában a kettő egy és ugyanaz).

Ezáltal olyan helyzet is létrejöhet, amely elsőre furcsának hathat. Példa: BUY pozíciónknak 100 pip kiindulási stop loss, és 100 pip kiindulási takeprofit értéke volt. Miután a pozíciónk 40 pip pluszba kerül, úgy döntünk hogy stoploss kockázatunkat feljebb szeretnénk mozgatni: az új stoploss érték a pozíció eredeti nyitóára felett 10 pipre helyezkedik majd el. Az már biztos (megfelelő likviditás esetén), hogy ha a bróker által záródik a pozíciónk, akkor mindenképpen profitosak leszünk. Vagy 100 pip-es take profittal, vagy +10 pipes stop loss-szal zárul majd pozíciónk. Természetesen a spread-et és a jutalékot is le kell vonnunk, de a példa szempontjából ez most nem ide tartozik.

Csúszóstop – hasznos vagy idegölő funkció?

Először is a fogalomról: a csúszó stop (trailing stop) egy olyan automatikus stoploss módosítást jelent, amely során a pozíció stoploss értéke folyamatosan változik a korábban megadott távolságérték alapján. A legfontosabb, hogy a csúszóstop csak és kizárólag kedvezőbb kilépési értékre módosíthatja a stop loss árunkat, azaz nem fordulhat elő olyan helyzet amikor a csúszóstop a meglévő profitunkból „forgat ki” bennünket. Ha egy expert mégis ilyen problémát okoz, akkor csak simán rosszul van leprogramozva a benne lévő csúszóstop modul.

A csúszóstop hallatán sok kereskedőnek görcsbe rándul a gyomra, mások inkább mérgelődnek egy kicsit. Természetesen a távolságérték megállapítása az egyik legkomolyabb feladat: függ az instrumentum karakterisztikájától, az aktuális stratégiától. Ezért néha kifejezetten nehéz megtalálni a megfelelő értéket, sok kereskedő emiatt nem is szereti használni.

Munkám során azt a tapasztalatot kellett levonjam, hogy sokaknak nem egyértelmű, hogy a csúszóstopnak több fajtája is van. Az interneten a csúszóstop fajtáira hiába kerestem rá, ott csak részinformációkat találtam – innen is jött az ötlet, hogy írjak erről.

A csúszóstop típusai

Mint a többi tőzsdei fogalom esetében, itt is több típusról beszélhetünk. Én igazából három részre bontom a lehetséges típusokat, és ebből kettő nagyon közeli rokon.

A csúszóstop szolgáltatást nyújthatja a kereskedőprogram, vagy akár egy expert is. Mindkét esetben elvárás az adott szoftver folyamatos bekapcsolt állapota.

Metatrader platformon a kliens ugyan tud csúszóstopot kezelni, de sajnálatos módon annak legkisebb értéke 15 pont lehet. A valóságban természetesen ennél kisebb értékkel is meg lehet oldani a csúszóstop vezérlését, de nyilván ekkor számolni kell a mozgástér vesztéséből adódó gyakori kilépésekre is: a pozíciónak nem lesz mozgástere, ahol a saját karakterisztikája alapján képes mozogni, így előbb-utóbb kiüt minket a saját magunk által közelebb húzott sl.

A csúszóstop általi sl módosításra a szokásos (freeze level, stop level) korlátozások érvényesek. A két korlátozásról korábbi cikkem ugyanilyen című bekezdéseiben olvashatsz.

A nullába húzás

A nullába húzás (break even, lock) funkció a csúszóstopnál egyszerűbb funkció. Egész egyszerűen azt a távolságértéket adjuk meg vele, ahol a pozíciónk kockázatát nullára állítjuk. Vagyis hány pip profitban húzzuk az sl értéket nullára, azaz pozíciónk nyitóárára.

Itt is igaz az a megállapítás, hogy ha a pozíciónak van kiindulási sl értéke, akkor a beállítandó érték a meglévőnél kedvezőbb kell legyen.

A robotfejlesztések során én a fenti funkciót annyival szoktam kiegészíteni, hogy megadható az is, hova húzzuk be a stoplosst. Vagyis egy paraméter helyett kettő paraméterrel adom át a funkciót: 50/10 esetén +50 pip profitnál +10 pipre módosítja a program a stoplosst. A második érték természetesen lehet nulla, vagy akár negatív is. A viszonyítási pont itt is minden esetben a nyitóár, a pozitív érték pedig a pozíció helyes irányát jelöli (BUY esetén emelkedés, SELL esetén csökkenés)

Példa:

Megnyílik egy BUY pozíció 1,0050-es áron. A kiindulási stop loss (továbbiakban: sl) értéke 50 pip, a take profité (továbbiakban: tp) pedig 100 pip. Így a pozíció megnyílásakor a sl 1,0000, míg a tp 1,0150.

30/0 -ás beállítás esetén 1,0080-as árnál fogjuk a sl értékünket beállítani 1,0050-es árra.

30/10 -es beállítás esetén 1,0080-as árnál fogjuk a sl értékünket beállítani 1,0060-es árra.

Fontos, hogy a csúszóstoppal ellentétben módosítás itt csak egyszer történik. Gyakorlatilag az egész felfogható egyfajta konzervatívabb profitbiztosításnak.

Rejtőzködés

Egyre több kereskedő szkeptikus a brókercégek kapcsán. A market maker típusú brókerek (sőt, néha még a magukat ECN-ek móndók) között bőven találunk olyanokat, amelyek  – visszaélve az informatikai rendszerük feletti végtelen kontrollal – bizonyos helyzetekben saját maguk szabályozzák az árak mozgását. Ez azt jelenti, hogy elviekben – mivel előre ismerik a stop loss és take profit kilépőértékeket – belenyúlhatnak az árfolyamokba, és ezáltal kedvezőtlenül befolyásolhatják a tradek kimenetelét. Ha egy-egy gyertyának fura alakja van, vagy az ár olyan helyeken járt ahol a valóságban (más brókercégnél) nem, akkor érdemes elgondolkodni a brókertől való szomorú búcsúzáson, vagy a rejtőzködésen. Utóbbit az angol szakzsargonban stealth mode-nak (azaz lopakodó módnak) hívják.

A lopakodó mód lényege egyszerű: a sl és tp értékeket nem küldjük el a brókernek, hanem az azzal kapcsolatos zárást mi hajtjuk végre. A bróker számára 0 értékek látszanak stop loss és take profit értékként. Kézi kereskedésnél ez nagy kötöttséget jelent, a robotot használók számára nyilván jóval kevesebbet. Fontos tudni, hogy a kilépések a lopakodó módban piaci zárásként hajtódnak végre, ami kb. annyit tesz, mintha mi ülnénk ott és a megfelelő pillanatban lezárnánk az adott pozíciót. A módszer előnye, hogy a bróker előtt rejtve vagyunk – a hátránya pedig az, hogy erős piaci mozgások esetén kevésbé pontosan fog teljesülni az adott sl/tp, mintha a bróker eszközölné azt számunkra. A nem teljesülés szélsőséges esetben a brókeri (megbízás alapú) zárásoknál is előfordulhat, de lényegesen ritkábban mint a piaci zárások esetében.

Robot programoztatása során a kereskedő feladata eldönteni, hogy számára mely funkció mely móddal lehet hasznos. Itt is igaz az, hogy sokaknak eszébe sem jut a lehetőség, mert eddig rossz információk tudatában voltak, míg mások számára elképzelhetetlen egy jó stratégia a fenti funkciók valamelyike nélkül.