Többpozíciós, sorozatot kezelő rendszerek – gyűjtés kontratrendben

A cikksorozat első részében összegeztem, hogy milyen kategóriákba sorolom az egyes pozícióépítési taktikákat. A második részben érintettem az egypozíciós rendszerek alapproblémáját, majd bemutattam az egypozíciós sorozatokat. A harmadik részben a többpozíciós, sávban gyűjtős rendszerekről beszéltem. Mindenképpen olvasd el ezeket a bejegyzéseket, mert a további részekhez is elengedhetetlen ismerned őket.

Egy kis ismétlés: a többpozíciós rendszer fogalma számomra azt jelenti, hogy egyszerre több, akár ellentétes típusú pozíció is nyitva van. Nyitásuk, zárásuk is meghatározott rendszer szerint történik. Ezek kombinációja majdnem végeláthatatlan, de megpróbálkozom a bemutatásukkal.

A többpozíciós rendszereket 4, egymást követő bejegyzésben fogom bemutatni. Ezek közül olvasod most a másodikat. A menetrend:

1. Többpozíciós, sorozatot kezelő rendszerek – 1. rész: gyűjtés sávban
2. Többpozíciós, sorozatot kezelő rendszerek – 2. rész: gyűjtés kontratrendben
3. Többpozíciós, sorozatot kezelő rendszerek – 3. rész: gyűjtés trendben
4. Többpozíciós, sorozatot kezelő rendszerek – 4. rész: gyűjtés trendben és kontratrendben egyszerre

Köszönöm Nektek az eddigi visszajelzéseket, biztos vagyok benne, hogy ennek a témának lesznek még további, kapcsolódó tartalmai. A túl nagy terjedelem elkerülése végett a cikksorozaton belül csak egy összegzést kívánok adni a témáról, tehát biztosan lesz olyan dolog, ami kimarad a bejegyzésekből. 

Kérlek,  jelezd a cikk végén található űrlapon, hogy számodra ez a terjedelem kevés, megfelelő, vagy túl sok. Köszönöm!

Ha kerestél már valaha kereskedési stratégiát az interneten, akkor leggyakrabban valószínűleg olyan stratégiákba botlottál, amelyek a trendet keresik, vagy annak rövid- vagy hosszabb távú mozgását szeretnék kiaknázni. Ezzel szemben léteznek kontratrendi elképzelések is. Mire gondolok, amikor azt mondom, hogy kontratrend? Az első bejegyzésben már kifejtettem, jöjjön egy kis ismétlés:

Legtöbbször attól, hogy az első megnyitott pozíció nyitóárához képest a piac megtesz egy meghatározott távolságot a rossz (kedvezőtlen) irányban. Trendkereső stratégia esetén ilyenkor a stop-loss zárja rövidre a helyzetet. A kontratrendi stratégiák esetében azonban ilyenkor újabb, azonos típusú pozíciót (pozíciókat) fogunk nyitni annak érdekében, hogy javítsuk átlagárunkat, ezáltal lehetőség szerint nyerő helyzetet hozzunk ki egy alapvetően rosszul induló szituációból.

Ha például nyitsz egy buy típusú pozíciót, aztán az ár ellened (lefelé) mozdul el, akkor – leegyszerűsítve – tulajdonképpen három eszköz van a kezedben:

A harmadik opció esetében rányitásokat eszközölsz annak érdekében, hogy menekülhess egy rossz helyzetből. Növeled a vállalt kockázatot, hogy a kedvezőtlen elmozdulásból történő, megfelelő méretű visszaütés során egyszerre zárhasd az összes pozíciót. A pozíciók zárásakor jobb esetben profitos szummával fejezed be a műveletsort. Előfordulhat, hogy olyannyira „beleragadsz” egy elhúzódásba, hogy bizonyos idő elteltével – ez mindenkiél eltérő idő, van akinél pár nap, van, akinél hónapok – csak a „menekülés” válik a céloddá, és már a nulla pont elérésekor is elégedett leszel.

Az ilyen típusú stratégiákban a gyakori, folyamatos nyereség termelése és a nagy veszteségek elkerülése a cél. Ha folyamatosan, meredeken emelkedő egyenleggörbét látsz, akkor nagyon valószínű, hogy ilyen stratégia van a háttérben. Később még kifejtem, hogy milyen súlyos kockázattal kell számolnod, hiszen ez a stratégia sem biztosít hozzáférést az „ingyen” pénzhez. Lényeges, hogy a könyvelt és a lebegő eredmény vonala – a MT4 riportjaiban az előbbi kék, az utóbbi zöld színnel van jelölve – ne térjen el nagy mértékben egymástól. Az alábbi képen egy kifejezetten elhanyagolható lehívású eredménygörbét mutatok.

Az alábbi képen kevésbé szerencsés egyenleggörbét láthatsz: bekövetkezett a kistoppolódás, azaz a lebegő veszteség nem volt tovább finanszírozható, ezért az eredeti tőkénk feléig buktuk vissza a hozamot.

Sokszor nem ennyire tolerálhatók a lehívások, és bekövetkezik az elkerülhetetlen számla bukás.

A kockázatod növelése semmiképpen sem történhet vég nélkül. A trendkereskedésnél megszokott pár százalékos kockázat itt már az első rányitások esetén elvérezne – rá vagy utalva arra, hogy nagyobb kockázatot vállalj. Rendkívül fontos megértened azt, hogy az egypozíciós trendkereskedő rendszereknél megszokott money management-től a kontratrendi stratégiák kockázatszámítása teljes mértékben különbözik. Trendkereskedéses rendszereknél egy kezdőpozícióra fogod kiszámolni azt a kockázatot, amelyet legrosszabb esetben hajlandó vagy elveszíteni. Ezzel szemben a kontratrend esetében nem lehet megjósolni, hogy meddig húzódik el a piac a számodra előnytelen irányba – így tehát azt sem tudni, hány pozíciót kell megnyitni és azok mennyire terhelhetik meg a számládat. Mivel nem rendelkezünk végtelen tőkével, ezért mindenképpen húzni kell egy vonalat: kénytelen vagy definiálni a maximális lebegő lehívás mértékét. Ez azt jelenti, hogy egy általad meghatározott maximális negatív összeg elérésekor likvidálni kell az akkor nyitott pozíciókat, és realizálni a veszteséget. Ameddig ezt nem teszed meg, addig kizárólag lebegő veszteségként van jelen a számládon. Ez éppen annyira veszélyes, mint a realizált veszteség, csak pluszban még mentális súlya is. A későbbiekben erről is írni fogok.

Fontos: az ilyen típusú stratégiák üzemszerűen és folyamatosan pénzt termelnek, de időről-időre előfordul az, hogy a piac olyan mértékű elhúzódást produkál, amelyből csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem tér vissza, vagyis: nem biztosít számodra megfelelő mértékű visszaütést. Ezekben a helyzetekben – ha nem raksz féket a stratégiára az előre meghatározott összeg segítségével – a stratégia képes elégetni (elbukni) akár a számládon lévő teljes tőkét. Ez nem opcionális, hanem rendszeresen előfordul. Nincs tehát kivétel, és ne hidd, hogy Te leszel az, akinél ez nem következik be. Ha ezt nem tudod elfogadni, és nem tudod belekalkulálni a rendszeredbe, akkor még csak ne is kísérletezz ilyen technikákkal.

A belekalkulálás alatt arra gondolok, hogy a folyamatos pénztermelő képesség során szerzett hozamot biztosan csökkenteni fogja az időről-időre előforduló veszteség. Ezekkel muszáj tervezés szintjén is számolnod, mert lehet, hogy a stratégiád az elmúlt két év visszatesztjeiben soha nem bukta el a számlát, azonban az éles teszt harmadik (de akár első, láttam már ilyet is) napján azonnal számaveszteséget csinál. Ha nem számolsz velük, akkor szerencsejátékot űzöl, amely rövid és hosszabb távon is biztosan a tőkéd elvesztéséhez vezet.

Konkrétan határozd meg tehát, hogy például egy képzeletbeli 100 dolláros számlának a 30%-os lehívásakor azonnal likvidálsz, és lezárod a nyitott pozíciókat. Ha ezt előzetesen meghatároztad, akkor 30 dollár veszteség esetén Neked vagy a robotodnak cselekedni kell. Ha nincs ilyen meghatározott összeg, akkor a számládon elérhető tőke mértékéig leszel kockázatban, és azt fogod elégetni.

Ezt a kérdést is komoly hitviták övezik. Az első és a további pozíció megnyitása történhet hasonlóan jelre, mint bármilyen más trendkereső stratégiában, és történhet például az ár egy bizonyos távolságnyi elmozdulásakor. A távolság mellett akár az idő tényezőjét is be lehet vonni, hogy elkerüljük a gyakori, felesleges pozíciónyitást.

Jelre nyitáskor szokásos indikátori jelre indulhat a folyamat: ha két mozgóátlag – ez csak példa, a magyarázat szempontjából irreleváns, hogy mi az alkalmazott jel – a meghatározott módon keresztezi egymást, akkor buy pozíciót nyitunk. Ennek a buy pozíciónak mindenképpen van profitcélja, és / vagy csúszóstopja, amellyel a forgatókönyvek közül a profitosakat fedjük le. Ha a piac a pozíció ellen mozdul, akkor a következő buy pozíciót egy újabb (másik) mozgóátlag beérkező szignáljára nyitjuk meg. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy valamelyest segítségül hívjuk a technikai elemzést, és jelre lépünk be. Hátránya, hogy a jelek egymástól túl közel és túl távol is bekövetkezhetnek.

Lépésközre nyitáskor az előre meghatározott lépésköz elteltekor azonnal pozíciót fogunk nyitni. Ennek a rendszernek az előnye, hogy – mivel nem használunk technikai elemzést – pontosan ismerjük a mindenkori következő pozíció nyitási árszintjét, a hátránya pedig az, hogy túl sok pozíciót kell nyitnunk, és a fals kitörések esetén akár több pozíciót is feleslegesen nyitunk meg.

A két gondolkodásmódot akár ötvözni is lehet. A jel teljes mértékben szabadon alakítható, a kombinációk száma végtelen.

Akár egy, akár több pozíciód van nyitva, tulajdonképpen egy sorozattal, szekvenciával, ciklussal rendelkezel. A cél a sorozat profittal történő likvidálása. A kontratrendi pozícióépítések során leggyakrabban egyetlen, közös árszinten fogod őket zárni, tehát egy visszaütésre van szükséged. Legalább akkora visszaütés szükségeltetik, amely a sorozat profittal történő zárását eredményezi. A zárás pillanatában a sorozat tagjainak önálló pénzügyi eredménye a következő három lehetőségből tevődik össze:

Nem elvárás, hogy a sorozat összes tagja profittal záruljon. Természetesen az az optimális a kockázat és a profit viszonylatában.

Az alábbi két képen egy-egy olyan, buy pozíciókból álló sorozat zárását mutatom meg, ahol veszteséges, nyereséges és nullás pozíció is előfordult. A veszteséges pozíciókat piros, a nyereségeseket zöld, a nullásakat sárga színnel jelöltem.

Azoknál a többpozíciós rendszereknél, amelyeknél a lebegő (azaz nem realizált) eredmény nagy mértékben képes kilengeni – ilyen a legutóbb bemutatott sávban gyűjtő, és a most tárgyalt rendszer is – számolnod kell azzal, hogyan fogod megélni ezt. Szinte biztos, hogy rosszul. Az ember alapvetően úgy van összerakva, hogy rosszul dönt a nyereség, a veszteség és a kockázat kapcsán. Ezt a témát sokan kutatták, ajánlom Neked David Kahneman és Amos Tversky kutatásait, melyről ebben a bejegyzésemben olvashatsz. Két komponense van a jelenségnek: az egyik, hogy mindenképpen nyerni szeretnél, a másik az, hogy nem vagy hajlandó elismerni és elfogadni, hogy cselekedned kell. A cselekvés pedig egy rossz helyzetben az, hogy lezárod a lebegő veszteséget, és tartasz egy kis szünetet. Sokan pontosan ezt nem teszik meg, és vég nélkül finanszírozzák a veszteségeiket annak reményében, hogy a piac majd csak visszafordul. Az esetek túlnyomó részében ez vagy nagyon lassan, vagy egyáltalán nem történik meg – hamarabb szakad el az a bizonyos cérna.

Amikor egy ilyen komoly szituációt megtapasztalsz, akkor elkerülhetetlenül rosszul fogod érezni magad. Lényeges, hogy amikor ismerkedsz ezekkel a rendszerekkel, demó számlán kísérletezz velük. A demó tapasztalatszerzés után pedig hónapokon keresztül kizárólag olyan mértékű pénzzel dolgozz éles számlán, amely elvesztésekor nem remeg bele az egzisztenciád, és el tudod engedni. Itt is igaz az, hogy lassan, apró lépésekben szabad csak emelned az erre szánt kezdeti tőke összegét.

Ha megélsz egy veszteséget, javaslom, hogy menj végig az alábbi segédleten (ez nem csak kontratrend kereskedéshez alkalmazható egyébként):

Különösen lényeges, hogy ha Te hibáztál, akkor vállald a felelősséget! Döntéseidért csak és kizárólag Te felelsz. Ilyenkor könnyű másra hárítani a felelősséget – ne tedd, mert úgy nem fogsz belőle tanulni.

Véleményem szerint: igen. Az odáig vezető út viszont hasonlóan kemény, mint bármely más stratégia esetében. És biztosan nem is könnyebb, ezt érdemes elfogadnod!

Az ilyen típusú stratégiákban is jó pár olyan paraméter van, amelyekkel szabályozhatod annak sikerességét, de elengedhetetlen látnod azt, hogy itt is igaz: bármelyik paramétert is változtatod, az kihat a rendszer egészére.

A teljesség igénye nélkül felsorolok pár olyan fontos tényezőt, amivel jellemzően nem szoktak tervezni, és súlyos problémákat okozhat:

A sorozat következő részében a trendben történő építkezésről beszélünk Nektek, amely az összes pozícióépítési taktika közül a legkevésbé kockázatos, ha jól építed fel a szabályrendszert.

Addig is kérlek, hogy véleményezd ezt a bejegyzést, mert sokkal jobb úgy írni, hogy visszajelzéseket kapok, mint úgy, ha nem ;)